Ennek ellenére el szeretnék mondani Neked néhány dolgot, talán egy kicsit jobban megértesz majd és nem tartasz teljesen őrültnek.
Hogy tényleg mindent megérts, segítséget kerestem a fordításhoz és remélem, hogy végül mindent úgy is értesz, ahogy mondani akarom.
Szerdán azért jöttem el olyan hirtelen a karácsonyi ünnepségről, mert hirtelen az az érzésem támadt, hogy nem tehetek mást, mint hogy elrohanjak.
Egyszerűen nem értem, miért találkoztál egyáltalán velem és gondoltad ráadásul azt, hogy újra látni akarsz (a munkahelytől eltekintve) és aztán nem léptél semmit.
De éppen az alapján, amit eddig keresztülcsináltam, vagyok olyan biztos abban, amit irántad érzek (még ha oly rövid idő után is).
Pusztán attól, ha mellettem állsz vagy rám nézel, megnyugszom és egy pillanatra minden gondomról megfeledkezem.
Persze, most nehezemre esik, mert tényleg sokat jelentesz számomra, de ezzel le akarom zárni az ügyet és nem remélem többé, hogy egyszer mégis boldog lehetek.
Ezen sorokkal akarom megmutatni Neked, hogy sajnálom a dolgot és remélem, ha munka közben találkozunk, ennek ellenére normális marad a kapcsolatunk.
Én vagyok a hibás, hogy azt gondoltam, részedről is felmerülhet valami és mert hiábavalóan reménykedtem valamiben.
Gruß,
'>
