Ungarisch

„Még ha meg is írom, hogy szeretlek, akkor is az érzelmek tűzijátéka lesz, amikor találkozunk.

Sejtelmem sincs, hogy lesz, de az utána következő órákban nem foglak elereszteni.

Senki sem adhatja vissza nekünk azt az időt, amit elloptak tőlünk, de akkor majd mindent meg akarok és meg fogok adni, amit oly gyakran megírtam neked.

Inkább félek, hogy nem jössz majd el a celldömölki panzióba, amikor ott leszek.

Úgy imádlak, hogy testeink szinte összeolvadnak.

Így fejezem ki az „imádlak” szót.

Reggelinél, ebéd közben, vacsora alatt, egészen addig a pillanatig, amíg elalszom, csak te jársz a fejemben; ez nem normális dolog!

Gondolj kérlek a fotóra, én is küldök egyet.

Ha nem kapok, nem írok többet (már így is alig tartok ki, drágám)!

Kettőkor fekszem le és gondolatban megint velem vagy.

Még a hajadat és az ajkadat is érzem, ha akarom.

Szerető drágád...”